Negyedik rész. "egy pillanatra sem"

 Sziasztok:):) Nos itt is vagyok, hoztam az új "álmok útján" részt, aminek remélem nagyon fogtok örülni. Sajnálom, hogy nem előbb hoztam,de elég komoly családi problémákkal küzdök ismét. Ne haragudjatok. 

Komikat rettentően köszönöm!!!! Ha ügyesek lesztek akkor akár holnap hozhatom az új részt esetleg novellát. Engem meg lehet győzni tudjátok:P:P Szóval írjatok melyiket szeretnétek olvasni akár már holnap.

Pusz

Kim

Hülye, hülye, hülye Felipe. Már megint elcseszted. Minek kellett neked pont Pattinsont felhozni? Itt lett volna az alkalom, hogy végre közelebbről megismerhesd, erre te olyan baromságot kérdeztél, hogy csoda, ha egyáltalán még szóba áll velem- szidtam saját magamat hangosan. Egész biztos, ha ezt most látná valaki, tuti elmegyógyintézetbe záratna. Magammal beszélek hangosan? Nem vagyok normális, az biztos.

Felhívtam őt, de kinyomott. Újra próbálkoztam, de megint semmi. Biztos nagyon megharagudott rám- dobtam le a készüléket a kanapéra majd én is leültem. Csak néztem ki az ablakon és mélyeket szippantottam a friss levegőből. Most mit csináljak? Hívjam fel még egyszer? Vagy küldjek neki esetleg valami ajándékot?- tanakodtam és végül tényleg az ajándék mellett döntöttem. Először felhívtam Nicolast, mert fogalmam sem volt, hogy hol lakik, majd miután sikerült belőle kiszednem ezt az igen csak fontos információt, bekapcsoltam laptopomat és kerestem egy olyan oldalt, ahol elvállalnak ilyen futárt. Sokáig keresgéltem, de valahogy egyikre sem mertem azonnal igent mondani, mert fogalmam sem volt, hogy mit vehetnék neki. Ügyes Felipe mondhatom, még egy egyszerű virágot sem vagy képes kiválasztani- dicsértem meg saját magamat, majd hírtelen beugrott, hogy megkeresem az interneten a virágok jelentését.

Rózsa: a szerelem színe. Nah ezt biztos nem küldök neki. Nem vagyok én szerelmes és különben is…ez túl komoly egy bocsánatkéréshez. Liliom: kacér nő virága. Hát Raffaela minden csak nem kacér nő, így hamar ezt is elvetettem. Írisz: a remény világa. Mondjuk ez nem is olyan rossz. Elvégre reménykedem benne, hogy megbocsátja nekem, hogy ilyen marha voltam és hogy ezt a szép pillanatot elrontottam, de abban is reménykedem, hogy egyszer ez a gyönyörű nő az enyém lesz. Egy bajom volt csupán. Íriszt nem tudtam küldetni, így kénytelen voltam tovább keresni. Tulipán: a lángoló érzelmek és a nőiesség jelképének virága. Ez tökéletes lesz! Kattintottam rögtön vissza az oldalra ahol kiválasztottam egy szép tulipáncsokrot majd hozzá egy üdvözlőkártyát.

Raffaela:

Sajnálom, hogy megbántottalak. Tudom, hogy egy ökör voltam, de remélem, hogy ezzel a csokorral, ha egy kicsit is, de ki tudlak majd engesztelni!

Felipe

Tényleg nagy ökör voltam, ami azt illeti. De hát nem tudom az időt visszafordítani! Sajnos. Pedig milyen jó is lenne. Ha tehetném, most azonnal visszamennék az időben. Mondjuk a Szingapúri nagydíjhoz. Az volt életem egyik legjobb, majd legrosszabb futama. Tipikus esete a mennyből a pokolba jutáshoz.

-         Gyere ki most azonnal a bokszba! - szólt bele Rob a rádióba én pedig úgy tettem, ahogy kérte. Kihajtottam és vártam, hogy elvégezzék a kerékcserét. Az adrenalin a véremben szökött, kezem kissé remegett mégis higgadt és tudatos voltam. Nekem ma nyernem kell!

A zöld lámpa felvillant én pedig már nyomtam is a gázt. Láttam, hogy valaki integet nekem és egy másik csapat szerelője a fejét fogja, de nem értettem miért, egészen addig míg vissza nem néztem a tükörbe. A tankolócső a kocsimhoz ragadt. Azonnal félre álltam és idegesen doboltam az ujjammal a kormányon. Ezt nem hiszem el. Nyerhetnék!Vezethetném a bajnokságot, erre megint elcseszik. Nem ezt nem akarom elhinni - kapkodtam a levegő után. Az egyik szerelő üvöltötte, hogy szálljak ki a kocsiból, mert a végén felrobban, de én hallgattam rá. Ha meg kell halnom, akkor a kocsimba legyen vége az életemnek.

Végül a szerelőim oda értek hozzám és leszedték a csövet. Azonnal gurultam is vissza a pályára, de már túl sokat veszítettem. Már semmi esélyem nem volt nyerni! Némán sírtam a kocsiban, mikor Rob rádión próbált belém lelket önteni. „Gyerünk Felipe menni fog” Mégis hogy menne, ha épp most tették tönkre a versenyem? Szívem szerint kiszállnék és elbújnék a világ elől. Egy sötét szobába, ott ahol senki sem lát, ott ahol könnyeim, már nem csak némán folyhatnak le arcomon.

Hát tényleg borzalmas pillanatok voltak azok. Még a végén meg is pördültem annyira, nem tudtam már koncentrálni. Persze mindenki hibázhat. Én is hibáztam már oly sokszor, de nagyon haragudtam a csapatomra. Elvették tőlem a bajnokságot - suttogtam halkan majd még mielőtt újra saját magányomba fulladtam volna, inkább bekapcsoltam a rádiót és közben intéztem a gokart versennyel kapcsolatos dolgokat. Szerencsére jön Schumi – az én mesterem – Barichello, Jenson Button, Fernando Alonso. Igazság szerint őt nem tudom miért hívtam meg. Soha nem voltam vele úgy túlságosan jóba. Emlékszem még 2007- ben mikor a futam leintése előtt küzdöttünk az első helyért, én neki mentem. Persze nem direkt, egyszerűen csak védtem a pozíciómat. Ő meg erre olyanokkal jött, hogy „megküzdöttem az egész világgal erre te belém jössz” majdnem a pofájába röhögtem de tényleg. Egy: mindegyik pilóta megküzd azzal a bizonyos világgal. Kettő: Mégis mit kellett volna tennem? Félre állni és elengedni, mert ő Alonso? Nah persze! Még hogyne. Mégis ki ő, ha?

Nah jó sikeresen felhúztam magam, így miután mindent elintéztem a versennyel kapcsolatban, még jobban felhangosítottam a rádiót és kedvenc dalomat dúdoltam. Shakira jó csaj… és még alacsony is, de nekem nem ő kell. Hanem Raffaela. Istenem mit meg nem tennék azért, hogy ő az enyém lenne…

„Botrány: Nelsinho Piquet a Forma 1 egykori brazil versenyzője az egyik angol lapnak azt nyilatkozta, hogy Szingapúrban szándékosan ment neki a falnak, ugyan is csapatfőnöke erre utasította. Bővebb információval sajnos nem szolgálhatunk, így meg kell várnunk, hogy a hír valóban igaz-e és hogy csapatfőnökén kívül akkori csapattársa Fernando Alonso is benne volt-e a kis cselben. Később még jelentkezünk” – hallgattam döbbenten a híreket, de nekem csak egy mondtad visszhangzott a fejemben.

„Szingapúrban szándékosan ment neki a falnak, ugyan is csapatfőnöke erre utasította”.

Azonnal a telefonomhoz nyúltam és idegesen kerestem meg Piquet számát. Remélem nem igaz, hogy ez csak egy hülye vicc, vagy áprilisi tréfa, vagy mit tudom is én, hogy mi. Csak ne legyen igaz…

-         Szia itt Felipe beszél. Tudod hallottam a rádióban valami nagyon furcsa dolgot és szeretném megkérdezni, hogy ebből mennyi igaz?!- kérdeztem tőle idegesen miközben fel s alá járkáltam a szobában.

-         Ne haragudj… én nem mondhatok semmit!

-         Mi az hogy nem mondhatsz? Baszki azon a győzelmen a világbajnoki címem múlott! Szóval nekem ne hamukálj, hanem mond meg nagyon gyorsan az igazat.

-         Sajnálom - mondta és nekem már ennyi elég volt ahhoz, hogy tudjam tényleg igazat beszéltek.

A telefont lecsaptam majd a földhöz vágtam. Kezeimet arcomba temettem és a fal mentén csúsztam le a földre. Hogy tehettek ilyet? Hogy? És mégis miért?- kérdeztem magamtól, ám hibába. Egyik kérdésre sem tudtam a választ. A Forma 1 az életem. Nem tudnám elképzelni a napjaimat, versenyzés, interjúk és aláírás osztogatás nélkül. Most mégis a pokolba kívánom ezt a sportot. Már ha ezek után mondhatok még ilyet. Gusztustalan. Mindig is tudtam arról a pacákról, hogy bármire képes, de nem hittem volna, hogy idáig elmegy….hányom kell tőlük. Utána meg ott örültek a fejüknek, mintha megérdemelten nyertek volna. Most is megküzdöttél az egész világgal te mocsok?- ütöttem a falba tehetetlenségembe majd hagytam, hogy a könnyeim ellepjék egész arcomat.

Raffaela

Nem hittem a szememnek. Azt hittem káprázik, vagy csak beképzelem magamnak, hogy Rob éppen egy másik nőt ölelget. Én vagyok a barátnője, aki mellette állt akkor, amikor nem kapott munkát, amikor szomorú volt. Én voltam az, aki kisegítette a gödörből, most pedig egy másik nőt csókolgat. Hihetetlen.

Könnyeimet már bárhogy is próbáltam, képtelen voltam visszatartani. Legszívesebben elbújtam volna a föld alá szégyenemben, hogy ott sírjak, ahol senki sem lát. Mondjuk így sem vesz rólam tudomást szinte senki. Még ő sem. Nem gondolta, hogy nekem ezzel milyen nagy fájdalmat okoz? Szeretem őt, de már… nem ugyanaz, mint régen. A hírnév teljesen elvakította és azt hiszi azért mert minden lány érte van oda mindent megtehet. Bunkó!

Laptopomat lecsaptam és bármennyire is fájt, próbáltam nem a képekre koncentrálni. Elvégre mi van, ha photoshop? Igen biztosan az. Rob nem lehet ilyen lelketlen - győztem meg saját magam, majd nekiálltam rendet rakni. Éppen a fürdőnél jártam, mikor csöngettek. Vajon ki lehet az?- húztam le kezeimről a gumikesztyűt majd ajtót nyitottam. A szám is tátva maradt a gyönyörű csokortól. Biztos Rob küldte…

- Ez a magáé- nyújtotta át nekem a srác. Ne nem mondod?!

Kikaptam a kezéből, aláírtam valami vackot majd tovább gyönyörködtem a csokorban. Istenem ez meseszép. És milyen jó illata van- szagoltam bele mikor észrevettem, hogy egy kis cetli lóg az alján. Most sem akartam hinni a szememnek. Úgy látszik ez ma egy ilyen nap… Felipe küldte. Nem Rob, nem akit szeretek és akivel elvileg összeházasodom nemsokára, hanem ő. Attól kaptam, aki az utóbbi hetekben megszépítette napjaimat, és aki mindig mosolyt csal az arcomra. Különös, milyen ambivalens érzések kavarognak bennem.

Egyszerre vagyok szomorú, csalódott, de ugyanakkor boldog. Felipe… egy különleges férfi. Ő más, mint a többi. Neki hatalmas szíve van és szinte mindig csak mással törődik. Ez a csokor virág… egyszerűen mesés.

De nem tőle szeretnék csokrot kapni, nem azt akarom, hogy ő nevettessen meg, hogy csaljon mosolyt az arcomra, hanem Rob. Az a Rob, akibe Londonba beleszerettem és aki annyira vicces és kedves volt, hogy azonnal levett a lábamról. De úgy érzem az a Rob már rég elveszett és már nem kapom többé vissza. Újra kinyitottam laptopomat és rögtön egy rajongói oldalra léptem fel.

„Robert nagyon kedves volt. Kaptam tőle aláírást, de aztán el is köszönt. Feltűnően jól érezte magát Kristennel és végig egymást cukkolták. Láttam, hogy Rob átöleli és megpuszilja, de sajnos olyan helyen ültek, hogy többet nem lehetett látni. Minden esetre nagyon aranyosak voltak”

Felipe

Nem tudtam mi lenne a legjobb. Ha sajnáltatnám magam, ha elküldeném az összes idiótát a fenébe, vagy szépen lassan beletörődnék abba, hogy bizony elbuktam a bajnokságot és vissza már nem kaphatom. Az utolsó tűnt a legjobbnak én mégsem tudtam rajta ilyen könnyedén túllépni. Régen az nyert, aki a legjobb volt. Nem a pénz és a hatalom befolyásolta a sportot, hanem az, hogy ki az ügyesebb. Ma pedig....a Forma 1 nem más, mint egy korrupt sport, ahol az dönt, ki kit ajnároz és kinek van több pénze.

A hideg padló már kezdett kényelmetlen lenni, így lassan feltápászkodtam majd eldobott telefonomat felvettem a földről. Tíz nem fogadott hívás. Kit érdekel! Mindenki hagyjon békén… Ledőltem a kanapéra és hagytam, hogy a fáradtság teljesen legyűrjön…

Teltek múltak a napok. Én egyre szomorúbb és bánatosabb lettem. Ugyan gondolataimat valamennyire elterelte, hogy a gokart versenyemen kellett az utolsó simításokat elvégeznem, de így sem tudtam sem a versenyről, sem Raffáról elterelni az eszemet. Sajnos azóta sem tudtam elérni, pedig többször próbálkoztam. Ezek szerint a virág sem ért sokat.

-         Jajj öregem ne legyél már ilyen. Nézd mennyi lány van itt. Kapd el az egyiket- kacsintott rám öcsém, aki igazi nőcsábász. A nevemet, olykor még ki is használta a cél érdekében, de nem tudtam rá haragudni, elvégre ő az öcsém.

-         Ne nyaggass már állandóan! Örülj, hogy eljöttem - ráztam le majd alaposan körbenéztem a bárban. Tényleg sok lány volt. Mind jól öltözött és arra várva, hogy valaki lecsapjon rájuk. Én soha nem szerettem az ilyen lányokat… túlságosan felszínesek, magabiztosak és teljesen el vannak maguktól szállva. Nekem egy olyan nő kell, aki kedves, akinek a helyén van az esze és akinek nem az számít milyen vaskos a bankszámlám. Mint Raffaela. Igaz neki rengeteg pénze van, de ő akkor is más. Teljesen más.

A pulthoz sétáltam egy újabb italt kérve. A lányok, aki körülöttem voltak, próbálták magukra felhívni a figyelmet. Táncoltak, kacsintottak, végsimítottak az oldalalom, de nekem ez túl sok volt. Lehajtott fejjel vártam mikor kapom meg végre az átkozott italomat, majd mikor végre sorra kerültem mentem is vissza a helyünkre. Az öcsém… már éppen egy csaj szájában lógott. Dudu nem vagy normális- mosolyodtam el majd vissza is mentem a pulthoz. Szórakozottan játszottam az italommal miközben azon gondolkodtam, hogy mit keresek én itt?! Magam sem tudom, mégsem moccantam meg a helyemről és léptem le azonnal. Csak egy lányt néztem. Pontosan olyan volt, mint ő. Szőke haja könnyedén omlott vállaira, rövid ruhája pedig alig takart el belőle valamit. Ütemesen mozgatta csípőjét miközben játékosan a hajába túrt. Lassan sétáltam hozzá, mikor aztán végre odaértem, kezeimet nem tudtam kordában tartani.

Magamhoz húztam és ágyékomat finoman neki toltam. Az illata… már kétségem sem volt afelől, hogy ő az így, bátrabban simítottam csípője vonalán végig. A zene megszűnt létezni körülöttünk és csak egymásra figyeltünk. Megfordult és kezét a nyakamra szorította, miközben észveszejtő mozdulatait egy pillanatra sem hagyta abba. Nem tudom mi ütött belém, hogy honnan ez a nagy bátorság, de már nem bírtam neki ellenállni. Először csak homlokunk majd ajkaink is egymáshoz értek… Vártam a viaszutasítást, hogy ellők magától és felpofoz, de helyette még szorosabban húzott magához.