A komikat mérhetetlenül köszönöm. Imádom ezeket olvasni és ha nem írnátok ( és Lilla nem írna rám folyton msn-en hogy mikor lesz friss aminek természetesen nagyon örülök)- akkor szerintem én sem lennék ilyen lelkes. Szóval köszönöm!!!
Itt pedig egy videó (ugyan még a történethez kapcsolódik) de Felipinho annyira édes és aranyos, hogy nem hagyhattam ki. Jó szórakozást a fejezethez
Pusz
Kim
u.i Bocsánatot szeretnék kérni azoktól az íróktól akiket olvasok de komit nem hagytam az utóbbi időben. Amint hazajöttem idővel pótolom és olvasom (mert bizony lemaradtam)
Magamhoz húztam és ágyékomat finoman neki toltam. Az illata… már kétségem sem volt afelől, hogy ő az így, bátrabban simítottam csípője vonalán végig. A zene megszűnt létezni körülöttünk és csak egymásra figyeltünk. Megfordult és kezét a nyakamra szorította, miközben észveszejtő mozdulatait egy pillanatra sem hagyta abba. Nem tudom mi ütött belém, hogy honnan ez a nagy bátorság, de már nem bírtam neki ellenállni. Először csak homlokunk majd ajkaink is egymáshoz értek… Vártam a viaszutasítást, hogy ellők magától és felpofoz, de helyette még szorosabban húzott magához.
Ajkaink gyengéden játszottak egymással majd nyelvem is utat tőrt szájába. Éreztem, hogy teste megremeg és körmeit hátamba mélyeszti. Testünk ütemesen mozgott az ismerős dallamokra miközben egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól.
Ilyet még soha nem éreztem. Soha nem volt még egy csók ennyire forró és egyszerre érzelmes és nem utolsó sorban én soha nem voltam ilyen tüzes… de most. Mindent megadnék, ha csak ketten lehetnék a klubban és magamévá tehetném. Persze nem vagyok én olyan…így mielőtt vágyaim teljesen eluralkodtak volna rajtam finoman eltoltam magamtól és mogyoró barna szemeibe néztem. Teljesen elmerültem bennük és úgy éreztem végem…már nincs visszaút. Teljesen megbabonázott és elvette az eszemet. Ha akarnám, sem tudnám őt elfelejteni. Nem érdekel, hogy
van-e barátja, hogy nem szabad és hogy lehet csak az alkohol miatt csókolt meg ilyen forrón.
Újra magamhoz húztam és ajkait ostromolni kezdtem. Ezúttal sem utasított vissza sőt éreztem, hogy csókunk közben elmosolyodik. Nyeregben éreztem magam – és amúgy is volt bennem alkohol - így bátran simítottam kezemet fenekére. Istenem mennyire formás. Pont, mint a nagykönyvben. Formás, kerek és van mit rajta fogni! – Nah nah – nyögte Raffaela a fülembe két csók között majd kezemet csípőjére fektette. Nem bírtam magammal. Még egyszer érinteni akartam azokat a formás idomokat, így bátorkodtam újra lejjebb csúsztatni kezemet.
Éreztem, hogy Raffaela teste megremeg és hogy libabőrös lesz érintésemtől. Tisztában voltam vele, hogy a tűzzel játszom és hogy nem szabadna ezt csinálnom, de nem voltam ura önmagamnak.
Egy újabb ismerős dallam csendült fel a teremben Raffaela pedig kissé eltávolodott tőlem majd megpördült előttem. A szoknyája – ami eddig is alig takarta el hosszú combjait - most szinte teljes belátást engedett láttatni. Csábosan mozgatta csípőjét és haját könnyedén dobálta a fülledt klubban. Csak nekem táncolt. Hiába voltak körülötte sokan, hiába nézték annyian árgus szemekkel, számára csak én léteztem. Ez tetszett! Melyik férfinak nem tetszene ez?!
Egy lépést tettem felé majd újra magamhoz rántottam. Elmosolyodtam majd karjait nyakam köré fontam. Érezni – ha nem is úgy, mint amennyire vágyom rá – szeretném, mit vált ki a teste érintésemből, hogyan nyög fel hangosan és azt a kellemes illatot, ami bőréből áradt. A zene egyre gyorsabb és gyorsabb lett és bár én nem vagyok valami jó táncos, mégis a ritmussal együtt mozogtam. Nem érdekelt ki néz vagy nevet rajtam. Számomra csak ő létezett! A zene hírtelen lelassult és egy igazán romantikus szám következett.
Raffaela zavartan tűrte el tincseit arcáról és igazította meg ruháját. Bevallom egy kicsit én is zavarban voltam. Nem azért, mert bátortalan voltam felkérni őt, hanem mert nem szerettem volna, ha észreveszi rajtam mennyire kívánom őt.
Karjait ismét nyakam köré szorítottam és lassan lépkedtünk jobbra s ballra. Szemeit olykor lesütötte – gondolom kissé zavarban volt – de így nem tudtam belőlük kiolvasni, hogy vajon mit érez. Kedvel? Ez egész biztos, hiszen akkor nem csókolt volna meg! Érez irántam valamit vagy csak az alkohol beszél belőle? Erről fogalmam sincs! És vajon mi van a barátjával?! Szereti, vagy csak megszokásból van vele? Sajnos erre sem találtam választ, bárhogy is kerestem. Bárcsak gondolatolvasó lennék- sóhajtottam keserűen majd ismét a szemébe pillantottam.
- Jól vagy?- kérdeztem bár nem voltam benne biztos, hogy ebben a hangzavarban meghallja, így újra megkérdeztem.
- Jól vagy?
- Igen – bólintott, de egyáltalán nem úgy látszott. Alig állt a lábán úgy dülöngélt és biztos voltam benne, hogy ha nem tartom meg, azonnal a földre esik.
- Hazaviszlek - döntöttem el, de Raffaelának ez nem tetszett annyira.
- Hékás… nem vagy a barátom te nekem ne parancsolgass! – ellenkezett de számomra egyértelmű volt, hogy nincs túl józan állapotában.
Kicsit csalódott is voltam, hiszen egyértelmű volt számomra, hogy a csókot sem azért tudtam lopni tőle, mert ő is akarta, hanem tulajdonképpen azt sem tudja hol van. Nem szóltam többé. Karjánál fogva indultam a kijárathoz miközben ismerős táskáját felkaptam a helyéről. Raffaela közben végig kérte, hogy eresszem el és hogy hagyjam békén. Természetesen nem tettem eleget a kérésének. Mikor kiértünk a friss levegőre azonnal az egyik padra ültettem.
- Hazaviszlek rendben?
- Kérlek ne – ellenkezett azonnal- Nem szeretnék oda menni - hangsúlyozta ki az oda szót. Hát akkor mégis hová vigyem, ha nem haza, ott ahol nyugodtan kipihenheti magát? Kérdésemre végül ő adott választ.
- Inkább menjünk hozzád- kérte tőlem
- De…
- Nem akarok oda menni- szakított félbe.
- Rendben- egyeztem bele, majd körülnéztem és leintettem egy taxit. – Nah gyere elmegyünk - segítettem fel a padról majd a kocsiba ültettem.
Egész úton csöndben volt. Fejét vállamra döntötte kezei, pedig combomon pihentek. Én simogatással próbáltam nyugtatni, hiszen láttam rajta, hogy valami baj van. Raffaela nem az a nő, aki részegre issza magát. Már ismerem annyira, hogy ezt pontosan tudjam róla. Biztos történt valami, ami annyira kiakasztotta.
- Megérkeztünk- zavart fel gondolataimból a sofőr. A kezébe nyomtam a kért összeget majd kiszálltam a kocsiból magammal húzva Raffaelát aki, még most sem volt túl jó állapotban. Még szerencse, hogy van lift a házban- gondoltam magamban
A lakásba érve azonnal a kanapéra fektettem őt, hiszen alig állt a lábán.
- Ne menj el- kérte tőlem miközben megszorította ingemet. Bárcsak ezt akkor kérné mikor teljesen józan – Mindenki magamra akar hagyni - tőrt fel aztán keserves zokogásba. – Még ő is elhagyott engem – temette arcát mellkasomba. Nyugtatóan simogattam hátát miközben az imént hallottakat próbáltam emészteni. Ő is elhagyta? Ezek szerint szakítottak- csalt mosolyt az arcomra a felismerés. Persze annak nem örültem, hogy őt így láthatom miatta, én mégis örültem, hiszen tudtam így jóval nagyobb esélyem, lehet nála.
- Mi történt?- próbáltam kissé puhatolózni
- Láttam őt - makogott össze-vissza, de nem értettem belőle semmit.
- Mit láttál Raffa?
- Hát ahogyan azt másik nőt ölelgeti…hogy is hívják?! Valami Kristen azt hiszem- nem volt ismerős a nő neve, mégis hálás voltam neki. Így talán megkaphatom őt…nem csak testileg hanem mindenhogyan.
- Biztos véletlen volt- próbáltam védeni a srácot legbelül mégis eszem ágában nem volt. Majd pont én védem mikor az ő barátnőjére vágyom éjjel - nappal? Nah persze. Még mit nem.
- Tudom, hogy nem volt véletlen- tolt el magától- Én láttam, ahogyan megcsókolja, ahogyan magához húzza és nem utolsó sorban láttam a szemeit. Úgy nézett rá, mint ahogy egykor rám. Nem teheti ezt velem!- zokogott fel ismét. Megszakadt a szívem, hogy így látom viszont egyik felem továbbra is örült a hallottaknak. Ezek szerint megcsalta.
- Sajnálom - szorítottam magamhoz- Ha akarod, jól szétverem a srácot - bár ez kissé nevetségesen hangzik az én számból, hiszen még a százhetven centit is alig ütöm meg, súlyom pedig nem több hatvannál, mégis úgy éreztem, ezt ki kell mondanom.
- Majd meggondolom az ajánlatodat- nevetett fel egy pillanatra majd ismét arcán végigfolyó könnyeit kezdte el törölgetni- Fáradt vagyok. Lefeküdhetnénk?- kérdezte
- Hát persze. Mindjárt kihozom a cuccomat és akkor kényelmesen elfeküdhetsz a szobámban- álltam fel.
- Felipe?!
- Igen?- fordultam vissza
- Aludj velem kérlek! Szükségem van valakire
- Nem is tudom…- tétováztam, bár szívem szerint azonnal igent mondtam volna.
- Kérlek
- Rendben- egyeztem bele végül.
Míg Raffaela elment fürdeni- bár nem voltam benne biztos, hogy ebben az állapotban képes egyedül lezuhanyozni- én addig szépen megágyaztam. Szívem a torkomba dobogott mikor hallottam, hogy a fürdőszoba ajtaja kinyílik és egy szél törülközőben sétál ki rajta. Teste csurom vizes… ami még jobban felkorbácsolta a vágyaimat.
- Kaphatok valamit, amiben aludni is tudok?
- Hát persze - kerestem rögtön neki egy tiszta boxert és felsőt- Tessék- nyomtam a kezébe- Én ….azt hiszem elmegyek fürdeni- dadogtam kissé majd azonnal a fürdőbe rohantam. Legszívesebben órákig áztattam volna testemet a hideg vízben, de az neki is előbb-útóbb feltűnt volna így gyorsan megtörölköztem és én is a szobába indultam.
A villanyokat útközben lekapcsoltam és kissé remegő térdekkel másztam be az ágyba.
- Köszönöm, hogy itt lehetek vele – jött hozzám közelebb majd egy puszit nyomott mellkasomra
- Ezt nem kéne- próbáltam ellenkezni
- Felipe….ne legyél ilyen- pillantott rám majd nyakamat kezdte el csókokkal elhalmozni.
Vajon Éva is ezt érezte, mikor nem bírt ellenállni a kísértésnek? Az ő torka égett a vágytól?Az ő szíve is a hevesen vert mikor megkóstolta a tiltott gyümölcsöt? Fogalmam sincs…..csak annyit tudok,hogy én mit éreztem.
1 megjegyzés:
Sziaaa(:
én olyan gonosz vagyok, hogy elterveztem, hogy csakazértis belekötök majd a helyesírásba, de aztán pár sorral lejjebb mentem és megnéztem a videót*-* hogy lehet valaki ilyen drága?!*-* jahj, istenem(L)
jah, és aztán még lejjebb mentem és elkezdtem olvasni. és onnantól kezdve már nem is emlékeztem rá, hogy én kötözködni akartam :D
annyira jó volt, de már megint hol hagytad abba?o.O sürgős folytatást követeleek:DD
puszi meg jediErő(:
Liv
Megjegyzés küldése