2011. június 27., hétfő

Második rész. " Kicsi vagyok és szerény"

Sziasztok:) Sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig megvárakoztattalak titeket. Nem terveztem, de most így alakult. A komikat nagyon szépen köszönöm. Nem számítottam rá, hogy ennyien írtok majd így külön köszönet:) A vesszőkkel remélem most jobban bántam. Bétám a másik blogomon van, így talán őt meg tudom kérni, hogy nézze át a részeket mert bárhogy is figyelem néhol átsiklik az ember szeme a hibákon, de most Szilvi államvizsgázik így nem terhelem:) 


Raffa ahogy Felipéhez ment


Történetben ugyan még messze vagyunk kicsi Felipétől, de annyira aranyos ez a képe ahogy apa és fia fociznak, hogy nem bírtam ki nem betenni:) :) :)


Hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen azt magam sem tudom.  Nyugodtan nekem adhatnák a világ legnagyobb pancsere címe. Semmi nem jön nekem össze. Először három körrel a vége előtt elromlik az a rohadt motorom Magyarországon, majd a drága szerelőim a tankoló csövet felejtik az autómon, elbukom a bajnokságot és még a tetejében azt a nőt, sem kaphatom meg, aki annyira megszédített. Raffaela egy gyönyörű, tehetséges, okos nő, aki két lábbal a földön jár. Nem is értem hogy jöhet össze egy ilye… ilyen… idiótával – kerestem a legmegfelelőbb szót. Jó oké sokaknak bejön és lányok milliói mondják rá, hogy jóképű, én pedig kicsi vagyok és szerény, de akkor is. Engem miért nem szeretnek úgy a lányok? Van pénzem és kedves vagyok. Soha nem csaltam, vagy vertem át egyetlen nőt sem. Mindig is tiszteltem őket, mert erre tanítottak. Mégis ez semmit sem ér. Ha mégis, akkor is pár hónap után elhagynak. Talán túl jó vagyok?

Nem tudom, de nem bírtam tovább nézni a boldog képüket, így inkább leraktam az asztalra a poharamat és egyenesen feléjük tartottam. Legszívesebben pofán vágtam volna a srácot, amiért pont őt csókolgatja, de rőt vettem magamon és mint akinek nincs semmi baja úgy sétáltam egyenesen a kijárathoz. Már majdnem kiértem mikor hirtelen puha kezek húztak vissza.

-         Már mész is?- kérdezte Raffaela
-         Igen. Talán baj?- kérdeztem vissza kissé bunkó hangnemben, amit Raffa azonnal észre is vett.
-         Valami baj van?
-         Nem. Nincs semmi bajom csak fáradt vagyok és haza szeretnék menni. Remélem ez elég ok- válaszoltam
-         Persze. De attól mert hisztizel nem lesz jobb semmi- válaszolta majd sértődött fejet vágva otthagyok. Szívem szerint vissza rántottam volna és megcsókoltam volna azokat a húsos puha ajkakat, de nem akartam balhét és én amúgy sem az a srác vagyok, aki más barátnőjét elveszi.

Kiléptem a friss levegőre. Mélyet szippantottam belőle, hogy egy kicsit lenyugodjak, majd hívtam egy taxit és hazamentem. Rossz, hogy nem vár otthon senki. Hogy nincs, aki azt mondja szeretlek. Hogy reggel mikor felébredek, nem karolhatok át senkit, és nem köszönthetem egy forró csókkal. Nagyon magányos vagyok. El sem tudom mondani mennyire. Főleg most mikor a karrierem sem úgy alakul, mint ahogyan a szerettem volna. Amint beléptem lakásomba, a legtávolabbi sarokba dobtam nyakkendőmet, majd öltönyömet. Soha nem szerettem kiöltözni. Túl kényelmetlen.

Lefürödni nem volt kedvem, így inkább kivettem a hűtőből egy – nah jó több- doboz sört és leültem a kanapéra. A hideg ital könnyedén csúszott le torkomon és én csak egyre többet kortyoltam belőle. Nem szoktam inni. Már csak a munkám miatt sem, de most engedtem a kísértésnek. Egy idő után már nem számoltam a sörös dobozok számát, annyit ittam belőle, bár a hatás – amit vártam- még mindig nem érkezett meg. El akartam felejteni mindent. Az egész életemet és vele együtt a sok rosszat, amin keresztül mentem. Egyszer szeretnék boldog és magabiztos lenni. Hogy mindenki azt mondja: én vagyok a legjobb. De azt hiszem ez soha nem fog bekövetkezni. Én nem vagyok olyan, mint többi pilóta Hamilton, Kimi vagy Alonso. Nem vagyok erőszakos és szeretek tisztességesen játszani. A csapattársaimmal pedig szeretnék harmóniában dolgozni, még ha a pályán ellenségek is vagyunk. Nem akarom, hogy nagyképűnek tartsanak vagy csalónak nevezzenek. Csak azt az egyet szeretném, ha elismernék, aki vagyok és úgy tisztelnének mint mindenki mást…….


Reggel a kanapén ébredtem fel. A fejem fájt és orromat azonnal megcsapta az alkohol szaga. Hányingerem támadt, de ahelyett, hogy összepiszkítottam volna drága szőnyegemet - amit anyám nagy gonddal választott nekem- elmentem fürödni. A hideg víz segített egy kissé felfrissülni és mikor már szinte józannak mondhattam magam, egy törölközőbe csavartam vizes testemet, majd a nappaliba mentem. Elszörnyedve tapasztaltam milyen pusztítást végeztem magam körül. Ruháimat szanaszét szórtam, a sör fele a dohányzóasztalon végezte, míg a rágcsák a szőnyegen landoltak. Takarítani nem volt kedvem, de kénytelen voltam nekiállni, ha nem akartam ilyen mocsokban élni. Ruháimat össze szedtem, majd a szennyesbe dobtam. Anyu, vagy Mary elintézi majd- vontam vállat és folytattam a takarítást, ám ekkor hírtelen megszólalt a csengő. Nem vártam senkit így kissé bosszankodva mentem az ajtóhoz majd téptem fel. Ő mit keres itt?

-         Mit akarsz?- kérdeztem kissé durván, de ő róla mintha ez azonnal lepergett volna.
-         Felipe nem tudom mi a bajod, de ez nem jogosít fel arra, hogy bunkó legyél másokkal. Te nem ilyen vagy, így most ha tetszik ha nem, el fogod mondani mi bajod van!- mondta határozottan Raffaela majd engem „félre lökve” lépett be a lakásomba. Láttam, hogy amint megérzi a másnaposság szagát a levegőben elfintorodik. – A pasik miért hiszik azt, ha bánatuk van a piába kell menekülni?- kérdezte, de azt hiszem inkább saját magától.
-         Én nem szoktam inni
-         Nah persze. Akkor ez mi?- emelte fel a sörös dobozt- Biztos üdítő
-         Nem, de soha nem szoktam inni a munkám miatt. Most az egyszer megengedtem magamnak. Nah és akkor mi van? Különben is mit keresel itt?- nem értettem miért kéri számon tőlem, hogy mit csinálok. Nem az anyám, de még csak barátnőm sem. Amit mondjuk sajnálok, de mivel nem az, nincs joga kikérdezni
-         Azért jöttem, mert láttam tegnap este milyen rosszul érezted magad és gondoltam beszélhetnénk. Sajnálom.  Már itt sem vagyok- nézett rám bocsánatkérően majd az ajtó felé lépett. Istenem Felipe, hogy megint milyen ostoba vagy….
-         Raffa kérlek ne haragudj- mondtam- Nem akartalak megbántani csak….
-         Csak mi a baj? Látom, hogy valami nyomaszt. Igaz még nem ismerlek olyan hosszú ideje, de azt pontosan érzem, hogy nincs minden rendben.
-         Jól látod, de erről nem tudok beszélni. Először magamban kell bizonyos dolgokat lejátszanom- vallottam be - De ha már eljöttél, mi lenne, ha rendelnénk valamit?- kérdeztem, mert jóvá akartam tenni, hogy ilyen illetlenül viselkedtem vele. Csak reménykedtem, hogy velem marad annak ellenére, hogy őt várják otthon. 
-         Szívesen maradok, de inkább készítsünk mi, valami finomat- mosolyodott el. Istenem de szép ilyenkor- De előbb kitakarítunk!- nézett rám szigorúan. Nem tetszett, hogy többes számot használ, de inkább nem ellenkeztem vele – Menj addig öltözz fel- nézett végig rajtam majd zavarában gyorsan elkapta a tekintetét. De még így is láttam ahogy elvörösödik félmeztelen testem láttán. Szóval még sem vagyok közömbös a számára??

Miután kitakarítottunk – nah jó inkább Raffaela mint én - kitaláltuk, hogy készítünk valami tésztát. Egyrészt, mert könnyű elkészíteni, másrészt pedig ahogy megtudtam, mindketten imádjuk. Raffaela otthonosan mozgott a konyhámban, pedig eddig még csak egyszer volt nálam. Tetszett, hogy ilyen házias és hogy a kemény üzletasszony mögött, egy finom érzéki nő áll. Teljesen elvarázsolt és elvette az eszemet. Eddig egyetlen nő sem vonzott ennyire, mint ő. Benne van valami. Fogalmam sincs, hogy mi, de tudom, hogy ő kell nekem. Bárcsak ne lenne ott az a nyálas Edward barátja, aki miatt nem merem magamhoz húzni és forrón megcsókolni.

-         Van valamit rajtam?- kérdezte Raffaela. Szóval észre vette, hogy percek óta csak őt bámulom
-         Nem- mosolyodtam el- Egyszerűen csak örülök, hogy itt vagy – vallottam be mire Raffa újra elpirult. Kapkodva keverte tovább a tésztát és zavartan tűrte szőke tincseit fülei mögé. Éreztem, hogy van esélyem nála, de nem mertem letámadni. Én nem ilyen vagyok. Engem egy csöndes visszahúzódó srácnak ismert meg mindenki és nem szeretném, ha ezt a képet bárki vagy bármi lerombolná. És ha ez még nem lenne elég, neki barátja van. Nem tudom milyen komoly az ő kapcsolatuk, mert én nem olvasok újságot és nem is nézek tévét, de nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg tőle.
-         A barátodat nem fogja zavarni, hogy nálam vagy?- kérdeztem mire az előbbi pirulás helyett, most szomorú képet vágott.
-         Ő már nincs itt- válaszolta röviden- Amúgy kész az ebéd- akart lerázni
-         Most én kérdezem, valami baj van?
-         Dehogy- legyintett- Jól megvagyunk- hazudott. Láttam a szemében és a mozdulataiban, hogy így van. Valami nincs rendben és én nem tehetek semmit.
-         Oké. Te sem faggattál, hát én sem foglak- zártam le a témát, pedig szívem szerint addig kérdezősködtem volna, míg el nem mondja mi a baj.

Az ebéd valami isteni finom volt. Ilyen finomat már rég ettem, pedig anyum nagyon jól mozog a konyhában. A tíz ujjamat megnyaltam utána és legalább háromszor repetáztam. Raffaela egy főnyeremény.

-         Ez Isteni volt. Nagyon szépen köszönöm
-         Nincs mit. Amúgy nem tudom miért nem főzöl magadra gyakrabban. Sokkal jobb, mint bármelyik éttermi kaja
-         Lehet, de nincs időm. Szinte soha nem vagyok itthon. Szállodákba élem az egész életemet- fintorodtam el. Ez-az egyetlen dolog, amit nem szeretek a munkámban. Szinte soha nem vagyok itthon és ami a legrosszabb, hogy senki nem vár mikor belépek az ajtón.
-         Hát az nem jó. Én biztos nem bírnék egész életemben így élni. Számomra fontos a stabilitás és az, hogy tudjam, ha nem is mindig, de amikor tudok, hazamehetek. A Forma 1 ebből a szempontból rossz. Ha nincs futam, gondolom akkor sem szabadulhatsz el
-         Hát nem- ráztam meg a fejem – Vannak tesztek, szereplések, és még ki tudja mi minden. Mondjuk nekem majdnem mindegy, mert itthon se vár nagyon senki, maximum a rendetlenség- tereltem el a témát.
-         Ha már itt tartunk elmosogathatnál. Én főztem, te takarítasz
-         Ti nők mindig ránk hagyjátok a piszkos munkát – bosszankodtam jóízűen, persze ezt két tányért nem volt megerőltető elmosogatni, majd a helyére tenni.

Ebéd után leültünk a kanapéra egy pohár bor és némi rágcsálni valóval a kezünkben és néztünk valami igazán romantikus filmet. Még nekem is tetszett pedig én jobban szeretem az akciót nah és ahol gyors kocsik vannak, de ez kifejezetten tetszett. Már majdnem vége lett a filmnek, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy Raffaela elaludt. Fejét vállamra döntötte keze, pedig egyik mellkasomon pihent. Olyan gyönyörű volt. A poharat lassan letettem a mellettem lévő komódra, majd szabad kezemmel óvatosan végig simítottam arcán. Bőre olyan puha és selymes volt, mint a babáké. Az illata pedig… el nem tudom mondani mennyire csábított. Nagy volt a kísértés. Próbáltam neki ellen állni, de valahogy nem ment. Képtelen voltam uralkodni érzéseimen és tetteimen. Közelebb hajoltam hozzá és ahogy lehelete finoman csikálta bőrömet, elfelejtettem józanul gondolkodni. Ajkaimmal finoman érintettem az övéit és akkor hírtelen……


Felipe :D :P Csak az fecske vagy mi ne lenne :)


Néhány infót szeretnék veletek megosztani:)


  • Raffa és Felipe már akkor egy párt alkottak mikor Felipe a Sauber csapatnál versenyzett. 2002-2005 így azt mondhatom, hogy igen hosszú ideje együtt vannak. 
  • Raffa teljes neve : Anna Raffaela Bassi Massa ( miután összeházasodtak felvette férje nevét) 
  • Egy diszkóban ismerkedtek össze, de Raffa nem akart Felipétől semmit, mert fiatalabb és mert félt attól, hogy nem fog működni a kapcsolatuk, mivel Felipe sokat utazik. De hát a szerelem.....
  • Raffa nem egy F-el kell írni hanem kettővel. Fejemet tépem mikor mindenki így írja " Rafaela" ( az esküvői meghívón is kettővel volt írva a neve:)
  • Raffaela valóban a Guaraná Brasil divatcég egyik tulajdonosa.
  • Raffa régebben azt nyilatkozta, hogy Felipével két-három gyereket szeretnének. Raffa az is elárulta, hogy férje mindenképpen szeretne egy kisfiút, így ha az első kettő kislány lesz, akkor megpróbálkoznak egy harmadikkal. De hát mint tudjuk az első kisbaba fiú lett:) Jöhet a kislány :D
Most ennyi:) Majd még írok ha eszembe jut valami. Friss most hamarabb fog érkezni főleg ha ilyen aktívak lesztek:)

2 megjegyzés:

Kolett írta...

Nekem eddig nagyon tetszik.
Kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni belőle:)
Puszi

Liv írta...

szia:)
megint nagyon tetszett, de hát hogy lehet itt abbahagyni?!:P
Ez azonnali folytatást követel ;)
kicsi és szerény<3 de pontosan így szeretjük<3
remélem gondok vannak robika meg raffaela között, azért nem akart róla beszélni:D
egyébként vicces volt elképzelni Felipét, hogy ül és egymás után bontja a söröket:DD
siess a 3. résszel:)
puszi meg jediErő
Liv
(amúgy, ha akarod, én is átnézhetem a fejezeteket neked. küldj mailt a bombasticlivi731@citromail.hu - ra és megbeszélhetjük)